Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szeretet- Bűn

2011.02.17

A bűn becserkész, - a szeretet befogad.

A bűn bekebelez, - a szeretet magába foglal.

A bűn megköt, - a szeretet megtart.

A bűn száz annyit ígér, - a szeretet száz annyit ad.

A bűn elveszi az önismeretet, felmagasztal és magasba emel: csakhogy letaszíthasson,

a szeretet a helyes önismeretre tanít, kiábrándít hamis "önmagadból" és összetör, csakhogy felemelhessen.

A bűn hájjal keneget, hogy megrontson,- a szeretet kiméletlenül pöröl, hogy megtisztítson.

A bűn fröcsköl, - a szeretet szétárad.

A  bűn éget és perzsel, - a szeretet sugároz.

A szeretet egyszerű, - a bűn körmönfont.

A szeretet "egy-ügyű", - a bűn agyafúrt.

A szeretet nyíltan beszél, - a bűn körülír.

Míg a szeretet a mélység titkairól dadog, - a bűn a felszín közhelyeiről fecserész.

Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen megmondani az igazat, -

a szeretet kitérő választ ad, hogy ne kelljen hazudnia.

A bűn kényszerít, - a szeretet késztet.

A bűn csábít, - a szeretet vonz.

A bűn érzéki, - a szeretet érzékelő.

A bűn forral, - a szeretet hevít.

A bűn űz és hajt, - a szeretet lelkesít.

A szeretet megkeresi a tisztátalant, hogy felemelje,

a bűn "felhajtja" magának a tisztátalant, hogy kihasználja és sárba tapossa.

A szeretet az embert látja a cédában is, de a bűn csak riherongy kurvának tartja.

A szeretet megjelöl, - a bűn megpecsétel.

A szeretet társakra lel, - a bűn csak hordákba ver.

A szeretet kiteljesít, - a bűn kiüresít.

A szeretet mentséget keres, - a bűn kifogást talál.

 A bűn bekerít és magadba zár, - a szeretet kapukat nyit és másokhoz vezet.

A bűn elfecsérli és pazarolja a másét, de a szeretet önmagát osztja szét. "

                                                                   Simon András: Bűn-Szeretet