Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


saját utad..

2010.09.11

Kedves Olvasó!

Nagyon sok mindent olvastam már nagyon sok helyen. Ezzel nem kérkedni szeretnék, sokkal inkább hitelessé tenni a mondandómat. Sok ember véleményét, gondolatvilágát és útmutatását igyekeztem megismerni azért, hogy a többféle és többrétegű információ kavalkádból ki tudjam alakítania sajátomat, mely mint vezérfonal kapaszkodóként szolgálhat saját életvitelem során. Ez nagyon sok gondolkodásra is sarkallt és pont a minap jutott eszembe egy kedves ismerősöm mondata miszerint aki túl mély lelki életet él, az nagyon nehezen boldogul, aki pedig nem így tesz, az nem is él. Valahogy én is így látom és mára már azt gondolom a megfelelő valahol a kettő között van. Mert valóban ha nagy gondolatokat kergetünk és nagy felismerésekre próbálunk szert tenni akkor túl sokat agyalunk (már elnézést de nincs jó szó rá), ha pedig semmin sem gondolkodunk akkor felületesen átsiklunk az élet felett. Amikor nagyon sokat rágódtam dolgokon valóban a lelkem mázsás súlyként húzott lefelé, amikor semmivel sem törődtem úgy tűnt érzéketlen vagyok. Ma már azt hiszem sikerült a mérleg két pontja között megállapodnom és kiegyensúlyoznom az arányokat. Sokáig tartott az is mire megtaláltam azokat a gondolatokat, technikákat amikkel ezt fent is tudom tartani. Sok próbálkozásom volt, sok kísérlet, sok olyan amikor úgy éreztem most már semmi sem szomoríthat el, aztán a következő pillanatban már a földön is voltam. Vagy még mélyebben. Nem értettem. Elkeseredtem, de felálltam és kezdtem elölről. Azt gondolom ezek olyan dolgok amiken mindenki keresztül megy és próbálkozik. Ami az egészből tisztán látszik és bátran ki merem jelenteni (ahogy már sokan elöttem), hogy mindenkinek saját útja van, saját fejlődési fázisai és saját tempója. Ez persze üres frázisnak tűnik amikor az ember olvassa, amikor megtapasztalja csak akkor nyer értelmet is.

Az egyetlen dolog amiért az előbbieket leírtam a saját példámon keresztül levezetve, hogy biztos vagyok benne mindenkinek saját magával kell foglalkoznia, tájékozódni is kell hogy előttünk ki milyen utat járt be (könyvek, filmek, elbeszélések, stb.), de nem kell utánoznia senki mást. Mert nincs két ugyanolyan módszer, nincs két ugyanolyan tananyag az életben a fejlődés eléréséhez, a lelki boldogság megtalálásához. Mert ugyan már annyira elcsépelt ez a szó, legalább annyira mint a szeretlek, de mégis ez volna a végső cél. Ezt pedig úgy érhetjük el, hogy megteremtjük saját valóságunkat. Hogy hogyan? Az egyéntől függ. Egy jó tanító, mentor pedig semmi mást nem csinál mint hozzáad valamit a Te érzelemvilágodhoz, hozzásegít hogy megtaláld a Te vezérfonaladat. Nem mondja meg mit csinálj, nem mondja meg hová menj, vagy mit mondj. Csak kérdez, rávezet, terelget ha nagyon eltévednél és úgy éreznéd már az őrület határán azt sem tudod mit gondolj. Ezeken mindenki keresztül megy, csak nem igen beszélnek róla. Mert az emberek még ma is szégyenlik amikor nem tűnnek elég határozottnak, okosnak, magabiztosnak, amikor a hiányosságaik kerülnek előtérbe, az még ma is olyan ciki. Pedig ebben semmi rossz nincs, márcsak azért is mert épp itt az ideje átlátni a rossz és a jó polaritásán.........most van itt az ideje az ébredésnek ha jól körbenéztek, a vízcsapból is ez folyik nem véletlenül.

Mindenkinek nagyon sok sikert kívánok és sok szerető támogatást céljai eléréséhez!

 

Szeretettel: Csilla

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Isteni vezettetés

(Csilla, 2010.09.27 13:48)

Az előző témához szorosan kapcsolódik, hogy mikor és hogyan kapunk segítséget utunk során. Tegnap olvastam Paulo Coelho könyvében, melyet nem véletlenül "hagytak" a könyvtárban pont nekem és nagyon megfogott a következő:

"Sokszor kérdezem a JóIstent amikor nem tudom mit kéne tennem. Sok esetben segít is, de Ő nem válaszol akkor, amikor a döntés felelősségének terhét kell vállalnom....."

És még egy dologra rájöttem eközben: ha döntesz végre egy fontos kérdésben és valóban arra kell menned, az ajtók rögtön megnyílnak elötted és lehetőségek formájában megmutatkoznak. Ha az nem a Te utad, az ajtók mozdulatlanul maradnak és hiába is döntöttél, nem történik az ég egy adta világon semmi. Így mutatkozik meg az Isteni vezettetés.

Áldás és szeretet mindenkinek!
Csilla