Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dönteni nehéz...

2011.02.08
Az emberek többsége nehezen tud dönteni. Miért?
 
A magyarázat valahogy így szól. Minden döntésünknek következménye van, ami nem mindig pozitív Ránk nézve. Ennek elkerülése végett sokszor inkább halogatjuk, odázzuk eme kényes „kötelezettségünket”. Ehhez sok év alatt sokféle különleges trükköt fejlesztettünk ki. Ezek egyike a jól ismert időhúzás. Megvárjuk hátha elül a vihar, az idő majd megoldja helyettünk a kérdéses helyzetet. Igen ám, de az idő sem mindig a számunkra legkedvezőbb végkimenetelt produkálja. Van amikor sokkal inkább ront egy szituáción, így még nagyobb slamasztikában találjuk magunkat. A baj tetőzik. Természetesen vannak olyan esetek amikor az idő múlása valóban kedvező és segítő hatással bír, de ezt tudnunk kell reálisan felmérni az elején, illetve ennek az ellenkezőjét is!
A másik kényelmes trükk amikor áthárítjuk a döntés lehetőségét másra, mint labdát passzolgatjuk egymás között a másik féllel. Azt gondoljuk ha Ő így vagy úgy cselekszik, akkor majd én is lépek valamit aszerint. Ez is megoldás lehet és van olyan amikor eme hozzáállásnak is meg van az ésszerűsége, de sok esetben inkább a hárítás húzódik meg háttér motivációként. Minél fontosabb életterületről van szó saját szempontunkból nézve, annál keservesebb kimondani a végszót. Ehhez még hozzá tartozik adalékként, hogy szeretünk kiskapukat is hagyni magunknak. Ha menet közben kiderülne hogy döntésünk mégsem bizonyult túl megfontoltnak, azért visszaút az legyen. Akkor meg pláne szorult helyzetben vagyunk, ha olyanra kell rábólintani vagy épp nemet mondani, ami innen nézve visszavonhatatlannak tűnik. Azt végképp nem szeretjük. Azonban akár tetszik, akár nem, az élet bizony döntések sorozatából áll, ami pedig tapasztalatok sokaságához vezet. Csak ez által vagyunk képesek fejlődni, mert tanulunk belőle még akkor is, ha azok fájdalmas érintenek bennünket.
Elsődlegesen mindig saját magunk szempontjait szem előtt tartva próbálunk dönteni, másodlagosan annak a külvilágra, szűk környezetünkre gyakorolt hatását tekintve, ami jókora felelősséggel jár. Nem szeretünk olyat tenni vagy mondani ami nekünk rossz, ugyanakkor az a gondolatot is utáljuk hogy nekem ugyan jó lesz, de pontosan tudom hogy ezzel másokon átgázolok, másnak ártok. Fokozottan ha az illetőt szeretem, közel áll hozzám. A dilemma jórészt emiatt feszül. Áldozat vagy önző? Barát vagy ellenség? Jó vagy rossz? Mi legyek?
 
Amikor nehéz döntések előtt állunk, pár dolgot azért próbáljunk meg figyelembe venni!
Az egyik, hogy a tapasztalatok elengedhetetlenek az élet megismeréséhez. Kell nem kell, van. Ha nem választok az élet választ helyettem, attól még a következményeket én fogom megélni, de nem biztos hogy az kedvemre való lesz, hisz nem álltam ki mellette teljes váll szélességgel, hanem a körülmények rángattak magukkal. Hát nem jobb érzés volna azt mondani hogy igen, én csináltam, még ha rosszul is sült el valamilyen szempontból valakinek – akár nekem - , de én akartam így, én hoztam magamnak ezt az élethelyzetet és a lehető legjobbat fogom kihozni belőle emelt fővel!? Persze választhatod hogy lógó orral folyton elégedetlenül és kénytelen kelletlen kedvetlenül botorkálsz, ha úgy tetszik. Ez is egy döntés. A TE döntésed. Talán ez az első mely elvezet hosszú távon oda, hogy a későbbieket hogyan, milyen szemlélet szerint hozod majd meg.
Sok helyen, fórumon lehet olvasni, hallani, hogy a mai generáció legnagyobb rákfenéje hogy nem vállalunk felelősséget semmiért. Sem magunkért, sem másokért. De mi is az a felelősség vállalás? Az, amikor tudomásul veszem hogy tetteimnek, cselekedeteimnek vannak következményei, amik nem mindig kellemesek minden résztvevő számára, de vállalom hogy azt én hoztam létre ilyen-olyan okok miatt. Ilyenkor saját magunkat vállaljuk gyakorlatilag, az érzéseinket, a gondolatainkat, akárhová is vezessen el minket.
„Légy hű magadhoz!” …. és mennyi bölcsesség is van egy ilyen mondatban! Azt hiszem egy ilyen fő irányelv máris nagy segítség lehet számunkra a továbbiakhoz, lehet egy jó kiindulópont, mert ősidők bölcsessége rejlik benne. Az ilyet pedig amikor a múltból üzennek nekünk, érdemes megfogadni.
Érezd, gondold, tedd! Érezd őszintén, gondold bölcsen és tedd szelíden! Mindenki a maga cselekedeteiért felelős, a másik reakcióiért nem! Azzal bírkózzék meg Ő maga. Ha TE tiszta lélekkel, őszinte, nyílt szívvel döntesz és teszel, kinyilatkoztatsz,  azzal sokat vitatkozni nem lehet és nem is érdemes, ez lebegjen a szemed előtt! TE csak légy hű magadhoz!!!
 
Ha mindenki szelíden de határozottan állna ki magáért, talán kicsit változna a világ általa. Így legyen!
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Évának

(Csilla, 2011.02.20 07:42)

Köszönöm Drága Mami! Igyekeztem jót írni...örülök hogy tetszik! :-)))
Millió puszi

Torontó

(Éva, 2011.02.19 19:10)

CsillagVirág! Ez is egy szuper üzenet! Totálisan benne van az egyén és a világ együttese, a kettő egymásra hatása. Csodásan leirtad, köszi. :)